Élőhely:

part menti vizek, nyílt vizek

Viselkedés:

Kíváncsi és könnyen megközelíthető állat. Ritkán úszik a csónakok orr- vagy sodorvizében, de gyakran csapkodja a farkát és mellúszóit, kémlelődik és ugrik. Érdes tárgyakhoz dörgölőzik, amikor gyorsan úszik, testének nagy része kiemelkedik a vízből. Amikor a felszínen lebegnek, az egész csapat azonos irányban áll, néha a hátúszójukat csapkodják, és hirtelen egyik oldalukra fordulnak a víz felszínén. Képesek 55 km/óra sebeséggel haladni. Alacsony, szétágazó páraoszlopuk hideg időben gyakran látható.

Csoport összhang:

A csoportok szorosan együtt mozoghatnak vagy 1 km-nél meszebbre is szétszóródhatnak az óceánban; gyakran egyszerre jönnek a felszínre, és együtt merülnek le. A helyhez kötődők 4-5 alkalommal merülnek le felszínesen 10-30 másodperces időközönként. ezt követi a 4-5 perces mélymerülés. A kóborlók viselkedése kevésbé szabályos. A pihenő állatok a felszínen lebegnek, percenként többször csendben lélegeznek, 3-4 percre lemerülnek, majd utána ugyanazon a helyen jönnek a felszínre.

Ugrás:

A felnőttek és a fiatalok egyaránt gyakran ugranak, kecsesen egész testükkel a víz fölé szökkennek és hangos csattanással a hátukra, az oldalukra vagy a hasukra érkeznek vissza. A fiatalok gyakran próbálkoznak merészebb fordulatokkal és csavarokkal mint az idősek.

Kémelelődés:

Amikor kémlelődik, a közönséges kardszárnyúdelfin lassan kiemelkedik a vízbő annyira, hogy a feje és a mellúszóinak nagy része a felszín felé kerül, aztán fokozatosan elsüllyed a szem elől; több állat kémlelődhet egyszerre.

Előfordulás:

• Az egyik legnagyobb elterjedési területű emlősállat a Földön, bár előhelyei nem összefüggőek. Gyakoribb a hideg vizekben, (főként a sarki régiókan) mint a trópusokon és a szubtrópusokon. Megfigyelhető a parti vizektől a nyílt óceánig, főként a partoktól 800 km távolságig. Néha tömegesen található a kontinentális peremek környékén. A mélyviezek jobban kedveli, de gyakran előfordul a sekély övökben, beltengerekben és folyótorkollatokban is (a folyókban csak ritkán). Könnyedén beúszik a zajló jég közé a préda után. Nincs szabályos, hosszú vándorlása, de a sarkokhot közeli területeken a jégtakarótól, máshol pedig a táplálék mennyiségétől függő mozgásai lehetségesek. Partra vetődése ritka esemény, többnyire a hímekkel fordul elő.