Keiko jövője - újra "nyílt tengeren" a filmsztár Keiko megmentői és társai idén is tovább kűzdenek azért, hogy a gyilkos bálna beilleszkedhessen vadon élő társai közé. A hírek szerint a Willyt alakító filmsztár tengeri emlős jól boldogul az észak-atlanti vizeken, bár még mindig ragaszkodik az emberhez. Keiko most, a szerencsésen enyhe tél után jó egészségnek örvend, játékos és jókedvű, de még mindig sok dolgot kell megtanulnia, hogy végleg visszatérhessen társai közé. Tavaly Keiko rengeteget fejlődött; a 2001-es év legnagyobb eredménye, hogy végre hajlandó volt rövidebb ideig elválni a kísérőhajtól, és kapcsolatba lépett a vad bálnákkal. Sokan kutatták már a bálnacsordák viselkedését, és arra az eredményre jutottak, hogy a csapatban élő tengeri emlősök viselkedése nagyon bonyolult és komlpex. Tudjuk, hogy a bálna a családjával marad egész életében, de az is bebizonyosodott, hogy a csapatok képesek szocializálódni és beolvadni a nagyobb falkákba. Bizonyos körülmények között egy csapat bálna örökbe is fogadhat egy bálnaborjút. És ez az a tulajdonság, ami Keiko esetében nagyon fontos lehet, hiszen csak akkor lesz képes egyedül is boldogulni a nyílt vizen, ha egy falka befogadja őt. Egyelőre még nem tudják, mi késztet egy bálnacsordát arra, hogy befogadjon egy új egyedet. Lehet, hogy az új tag olyan, mint egy unokatestvér? Lehet, hogy a bálna hangja, speciális dialektusa befolyásolja a beilleszkedést? Ezekre a kérdésekre még nem tudják a választ, de Keiko jövője sok mindenre fényt deríthet majd. Az egyik legnagyobb gond, ami a visszaszoktatás sorn felmerült, az Keiko táplálkozása. Keiko evett már élő halat és frissen fogott heringet is. A kedvence azonban a fagyasztott hering. Ahhoz, hogy a szabadban életben maradhasson, Keikonak meg kell tanulnia vadászni, és élő heringet enni. Ezt a Keikoval foglalkozó szakemberek, bármennyire ügyesek is, nem tudják megtanítani neki. A hajdani filmsztár ezt csak a vadon élő bálnáktól tanulhatja meg, de a tudósok azért megpróbálják rávezetni, mennyire jó a friss, élő hering. Keiko most egyre többször kap élő halat enni, és rendszeresen játszanak le neki bálnahangokat is, hogy megszokja és később könnyebb legyen neki beilleszkednie a "hangos" csapatba. A legfontosabb azonban, hogy képes legyen végre elszakadni az embertől, és a kétlábú társak helyett az uszonyosoknál érezze otthon magát.