Északnyugati kardszárnyú delfinek
2007.04.14. 18:04
Az északnyugati kardszárnyú delfinek társadalmi viszonyai
A világ különbözõ részein élõ
kardszárnyú delfinek közül a Washington állam és Brit-Kolumbia partjai mentén
élõ mintegy 400 állatot tanulmányozták a legalaposabban. Minden egyes állatot
sikerült hátuszonya és szemfoltja alakja alapján egyedileg
azonosítani.
Ezek a delfinek négy különálló
közösséget alkotnak, amelyek tagjai nem keverednek egymással. A déli rezidens
közösség fõleg a terület déli részén, Seattle és Vancouver környékén, míg az
északi közösség a Johnstone-szoros térségében él. A tranziens közösség nem
helyhez kötött, tagjai több ezer kilométeres távolságokat is megtesznek,
Kaliforniától Alaszkáig is elvándorolnak. Csak ritkán töltenek el hosszabb idõt
egy helyen. 2004-ben azonban egy 11 tagú tranziens család 2 hónapon keresztül
élt a Seattle melletti Hood-szorosban, és fókákra vadásztak. Az ott élõ 1500
borjúfóka több mint felét megették, sokat téve ezzel az acélosfejû pisztráng
helyi populációjának megmentéséért. Az északi rezidens közösségbe 2006 nyarán
214, a déli rezidensek közé 90 állat tartozott; létszámuk az utóbbi években
örvendetesen emelkedett. A tranziensek pontos száma nem ismeretes, de legalább
200-an lehetnek. A negyedik közösséget a nyílttengeri delfinek, akik csak ritkán
jönnek a part közelébe. Az õ életükrõl egyelõre keveset lehet tudni.
A rezidens kardszárnyú delfinek
társadalmának alapegysége a család, amely egy anyából, gyermekeibõl, valamint
leányaitól született unokáiból, esetleg dédunokáiból áll. A hím állatok egész
életükben anyjuk mellett maradnak; párzási idõszakban természetesen a nõstények
után járnak, de ha megkapták, amire vágytak, visszatérnek anyjukhoz és
testvéreikhez, és saját utódaikkal nem törõdnek. A nõstények, ha már saját
kicsinyeik vannak, néha elszakadnak anyjuktól, néha viszont továbbra is mellette
maradnak. A tranziens közösségben a családi kötõdés nem ennyire
szoros.
Az elmúlt években a nagyközönség
érdeklõdésének középpontjában állt két, családjától elszakadt fiatal delfin, Luna és Springer sorsa.
Több család együtt egy rajt (pod)
alkot. Egy-egy rajhoz 5-50 állat tartozik. Az északi rezidens közösségen belül
16, míg a déliek közt 3 rajt (J, K, L) lehet elkülöníteni. A rajok tagjai
többnyire olyan távolságban vannak egymástól, hogy hangjelekkel érintkezni
tudjanak. Az egyazon rajhoz tartozó delfinek ugyanazt a "nyelvet" beszélik, azaz
az általuk kiadott hangjelek nagyrészt megegyeznek. A különbözõ rajok
hangjelkészlete viszont eltér, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél távolabbi
rokonai egymásnak.
Több raj egy klánt alkothat. A klán
tagjait hangjeleik hasonlósága köti össze. Az északi rezidens kardszárnyú
delfinek között három klán ismerhetõ fel (ezeket A, G, R betûkkel jelölik), míg
a tranziens és a déli rezidens közösségen belül nem lehet klánokat
elkülöníteni.
Az azonos közösségbe tartozó delfinek
kedvelik egymás társaságát, a verekedések ritkák. A párzásra mindig azonos
közösséghez, de különbözõ rajhoz tartozó állatok közt kerül sor. A párok, mint
fentebb említettem, nem maradnak együtt, továbbra is anyjukhoz, nem pedig
egymáshoz kötõdnek.
A rezidens és a tranziens közösségek
közt táplálkozásbeli különbség is van. A rezidens delfinek halakkal, mégpedig
fõleg lazaccal élnek. Ezzel szemben a tranziensek emlõsökre: fókákra,
delfinekre, bálnákra vadásznak. A rezidensek vadászat közben folyamatosan
hangokkal tartják a kapcsolatot, a tranziensek viszont teljes csendben vannak,
hiszen olyan állatokra vadásznak, amelyek kiválóan hallanak, viszont nem
kedvelik, ha megeszik õket. Talán ez is oka annak, hogy a rezidens és a
tranziens delfinek nem kedvelik egymás társaságát: a rezidensek folyamatos
hangoskodása elijeszti a tranziensek ebédjét. Amikor éppen nem vadásznak, a
tranziensek is élénken vokalizálnak.
Érdekes, hogy a rezidens és a
tranziens delfinek közti különbséget a fókák is ismerik. A rezidensek és a
tranziensek külsõre egyformák, "nyelvük" viszont különbözik. Kísérletek során
fókáknak magnetofonról kardszárnyú delfinek hangját játszották le. A tranziens
hangokra az állatok elmenekültek, a rezidensek hangjától viszont nem zavartatták
magukat.
|